Letiltottad a reklámokat?
Kérlek támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat, vagy az Ad Blokkeredben hozzáadsz minket a kivételek listájához. Ne feledd, a Szexpresszót ingyen nézheted, de nem ingyen készül. Köszönjük!
Talán az egyik legjobb találmány a csajokra gyártott monokinis fürdőruha, amit a hatvanas évek elején még ujjakkal eltakart, félig nyitott szemekkel fújoltak a férfiak. A ’63-ban megjelent, monokininek elnevezett pántos fürdőruha Rudi Gernreich varrógépéből kerültek ki, aki nagy úttörője volt a meztelenségnek. Szerinte az emberi vonzalom nem a ruhában, hanem az alatt rejlik, így ennek tudatában már nem is annyira meglepő miért is erőltette ezt a vonalat abban az időkben, amikor még tiltották az ilyesfajta ruhadarabokat.
Az osztrák tervező nagynénje bécsi üzletében tanulta ki a női divattal kapcsolatos szakmát, bár a náci Németország megszállásakor elvándoroltak az országból. Egyrészt az ilyesfajta divat nem csak szálka volt Hitler szemében, de Gernreich előszeretettel kampányolt a melegek mellett is, ami csak hab volt a tortán.
Ebben a szigorban nem volt hát meglepő, hogy az emberek álla leesett, amikor a spagetti pántos fürdőruciban, felül semmi takarással lézengtek a lányok, akiket akkoriban még jól meg is büntettek az olyan fürdőruha viseléséért is, amiből maximum térdtől voltak meztelenek a lábak. Akkora sokk volt ez a világnak, hogy még maga a Pápa is elítélte a monokinit, amiből ennek ellenére is több ezer darab fogyott el. Így indult el a világ a romlás felé, ami annyira ösztönzőleg hatott a tervezőre, hogy 10 évvel később már a férfiaknak is gyártott tangadresszt.
Paul Schutzer, a LIFE magazin fotósa azon szerencsések közé tartozott, akik űjságíróként első kézből csodálhatták meg az első monokinit, ami Daphne Dayle modell viselt a testén.
